Referátum megjelenítése
 A MANCI kezdőlapja MANCI
Magyar és nemzetközi cikkek
Budapest
Az OSZK honlapja
Országos Széchényi Könyvtár

Referátum
megjelenítése
 Keresés
Keresés
Böngészés
Böngészés
Tezaurusz
Tezaurusz

Azonosító: 5502106/212KF06/3
PENNY, Nigel: An approach to strategic planning and strategy management at national libraries = Alexandria. 17.vol. 2005. 3.no. 149-156.p. Raktári szám: P 2453 Ref.
Stratégiai tervezés és stratégiai menedzsment a nemzeti könyvtárakban
TÁRGYSZAVAK: Középtávú terv; Nemzeti könyvtár; Vezetés

Referátum: Az utóbbi tíz évben forradalmi változás zajlott le a nemzeti könyvtárak környezetében. Alapvető funkciójuk, a nemzeti dokumentumörökség megőrzése, továbbra is megmaradt. Használatukhoz eddig az olvasóknak fel kellett keresniük a könyvtár fizikai épületét, a használati alkalmak száma ezért is kevesebb volt, mint amit az általuk őrzött hatalmas dokumentummennyiség indokolt volna. Az internet révén azonban ma már mindenki gyorsan és könnyen szeretné elérni az információkat, mégpedig az otthonából vagy munkahelyéről. Az új használók nagy csoportja a nemzeti könyvtáraknak is kihívást jelent, ugyanakkor a hagyományos kutatók is megnövekedett igényekkel jelentkeznek. A nemzeti könyvtáraknak is kénytelenek átgondolni, kinek a számára és milyen módszerekkel nyújtanak szolgáltatásokat. Választaniuk kell aközött, hogy továbbra is passzívak és elitisták maradnak, vagy pedig aktívan hozzáférhetővé teszik erőforrásaikat egy szélesebb közönség számára.
A másik tényező, ami a változásokat ösztönzi, az értékközpontú szemlélet. A kormányzati költségvetések világszerte nagy nyomásnak vannak kitéve. Bár nem valószínű, hogy bármely ország megszüntetné nemzeti könyvtárát, az elkerülhetetlen, hogy a könyvtáraknak juttatott állami finanszírozás csökkenjen, hacsak nem mutatható ki egyértelműen, hogy ezek az intézmények milyen hasznot hajtanak.
Elsősorban a digitális dokumentumok növekvő mennyiségével összefüggésben merül fel a nemzeti könyvtári gyűjtőkör bővítésének kérdése. Ugyanakkor a csak digitális formában létező dokumentumok ideiglenes jellegűek, és egyáltalán nem lehet teljes körűen begyűjteni azokat. Nehéz bölcs és működőképes megoldást találni.
A nemzeti könyvtárak stratégiai irányainak a hagyományos és az új szerepekkel is foglalkozniuk kell. A stratégiaalkotás leghatékonyabb módszere, ha a stratégiát "hullámok" sorozataként fogjuk fel. Ez a megközelítés abból indul ki, hogy minden stratégia egy bizonyos növekedési és teljesítményszintig juttatja el az intézményt. Ahhoz, hogy egy-egy újabb szintre lépjen tovább, újabb stratégiákat kell kidolgozni. Előfordulhat eközben, hogy a korábbi stratégia nem is veszti érvényét. Az idők folyamán a nemzeti könyvtárak meglehetősen összefüggő stratégiai hullámokat követtek; két nagy stratégiai hullámot éltek meg.
Az első hullámban, amely több évtizedig tartott, alapították meg a könyvtárat, ekkor a dokumentumok gyűjtésére és megőrzésére összpontosítottak. A kutatók túlnyomórészt könyvtáros által közvetített szolgáltatásokban részesültek. Az ebben az időszakban végzett tevékenységekre továbbra is szükség van, az alapvető célok megmaradnak a továbbiakban is. Ebben a korszakban a nemzeti könyvtárak világszerte azonos úton haladtak. Újonnan felmerülő kérdések viszont a következők: Mit kezdjen a nemzeti könyvtár az olyan digitális dokumentumokkal, mint a webhelyek, blogok stb.? Mit tegyen a mind nyomtatva, mind digitális formátumban létezőkkel (hírlapok), gyűjtse mindkettőt vagy csak egyiket? Hogyan döntsön a kizárólagos gyűjtés kérdéséről: mindent birtokolnia kell-e, vagy elegendő az, ha az országos dokumentumarchívum szempontjából jelentős, más intézményekben őrzött dokumentumokról lelőhely-tájékoztatást nyújt? Kell-e duplikálnia olyan dokumentumokat, amelyeket tudvalevőleg másutt már őriznek; elegendő-e, ha csatolást biztosít hozzájuk?
A második hullámot a használók széles körének önálló hozzáférése jellemezte, ez legtöbbször távoli online hozzáférést jelentett. Ebben a korszakban viták folytak arról, hogy a meglévő gyűjteményeket milyen mértékben kell digitalizálni, továbbá felmerült az igény arra, hogy a nemzeti könyvtárak biztosítsanak akadálytalan hozzáférést harmadik fél dokumentumaihoz. A szolgáltatások használóinak száma jelentősen megnőtt. Ekkor merült fel az aktív kontra passzív vita, a portálok kialakításának gondolata, a gyűjteményben őrzött dokumentumok magyarázatokkal ellátott bemutatásának igénye. A legtöbb nemzeti könyvtár e tekintetben még a növekedés szakaszában van; fejlődésük országonként különböző irányt vett.
Világos döntésre van szükség az aktív-passzív dilemmában. Kívánja-e a nemzeti könyvtár jelentősen növelni használói bázisát? Ha igen, kívánja-e meghatározni, kikkel (családfakutatók, tanulók, kisvállalkozások)? Az új használók számára speciális, igényeik szerint kialakított portálokra van szükség. Egy alternatívát jelentene, ha a rendelkezésükre bocsátott használóbarát hozzáférési eszközökkel a használók maguk határoznák meg és keresnék meg a számukra szükséges dokumentumokat. A döntések a digitalizálási stratégiákat is meghatározzák.
A nemzeti könyvtárak ma már a stratégiai fejlesztés következő hullámáról, annak irányairól is igyekeznek elgondolkodni. A harmadik stratégiai hullám új irányokat tartalmaz majd, ilyen irány lehet például, hogy a nemzeti könyvtár a tudásnak ne csak őrzője legyen, hanem létrehozója is, és az információt és tudást keresőknek olyan mechanizmusokat bocsásson rendelkezésükre, amelyek révén egymással interakcióba léphetnek, és ezáltal ösztönözze új tudás létrehozását. Például adjon internetes tároló helyet a használók számára dokumentumaik gyűjtéséhez, és ezekből anyagokból vegyen fel egy válogatást állandó gyűjteményébe.
Egy másik irány lehet, hogy a nemzeti könyvtár üzleti alapokra helyezze tudásbázisát. Ezt a legtöbb könyvtár eddig elutasította, de unikális kincseik értékesek az üzleti világ számára, tehát van lehetőség közös üzleti vállalkozásokra. A hozzáféréshez szükséges technikai készségek és szaktudás is rendelkezésre áll ma már a könyvtárakban.
A nemzeti könyvtár olyan információs csomóponttá válhat, amely országos vezető szerepet tölt be a különböző kulturális intézmények (múzeumok, galériák és a szélesebb könyvtári világ) számára, és hozzáférést enged az azok gyűjteményeiben hozzáférhető dokumentumokhoz. Kérdés, hogy a nemzeti könyvtárak ambicionálják-e, hogy elsőként hozzájuk forduljanak, vagy mindez megoldható úgy, hogy láthatóbbá teszik magukat az üzleti keresőmotorok számára. Feltételezések szerint a nemzeti könyvtárakban őrzött dokumentumok a provenienciájuk miatt jelentenek hiteles forrásokat az internetes forrásokhoz viszonyítva. A nemzeti könyvtárak ugyanakkor sohasem garantálták annak a tartalomnak a pontosságát, amelyet az általuk őrzött dokumentumok közvetítenek.
Eddig a nemzeti könyvtárak jobbára passzív intézmények voltak, most mindenképpen világos marketing-stratégiára van szükségük. Az interjúkkal, online felmérésekkel, fókuszcsoportokkal végzett igénykutatás során megállapítható lesz, hol túlzottak és hol nem elegendőek a szolgáltatásaik. A feltérképezéshez jó módszer az értékinnováció, amelynek keretében egy értékgörbe segítségével állapítják meg a termék, szolgáltatás és kínálat tényezőit, majd az intézmény teljesítményét összevetik ezen tényezők mindegyikével az egyes használói csoportok értékítéletével összefüggésben. A nemzeti könyvtárak szolgáltatásaikat eddig általában nem kezelték termékekként, szolgáltatási kínálatként. Külön kell kezelni a helybeni és a távoli használókat.
A stratégiai fejlesztés sosem volt a nemzeti könyvtárak erőssége, de azzá kell válnia. A stratégia megvalósítása során különös figyelmet kell fordítani a teljesítménymutatókra, stratégia megvalósítása érdekében történt előrelépésre (ennek ideális eszköze az úgynevezett balanced scorecard, BSC módszer). A BSC-t mind a magán-, mind a közszolgálati szektorban, világszerte eredményesen használják arra, hogy a stratégiát üzleti célok formájában fogalmazzák meg (ilyen fogalmakkal operálva például: a kívánatos eredmény, az ügyfelek, a belső folyamatok és a tanulás és növekedés). A világos stratégiai célokat átfogóan határozzák meg, és összeállítják a legfontosabb teljesítménymutatókat. Stratégiai térképet készítenek, és erős kommunikációs keretrendszert hoznak létre. A BSC révén a megvalósítás menete különböző perspektívákból (például a kívánatos eredmény, az ügyfelek, a tanulás és növekedés perspektívájából) figyelhető meg. A BSC-vel a stratégiai célokat támogató egyes projektek és kezdeményezések is nyomon követhetők. Azt is vizsgálni lehet, hogy az erőforrásokat hol vetik be, így a pénzeszközök megfelelő elosztása is megvalósulhat. Alkalmazása két-háromhónapos ciklusokban célszerű.

Hegyközi Ilona

A visszatéréshez nyomja meg a böngésző Vissza gombját!
Álmos vagyok!