Referátum megjelenítése
 A MANCI kezdőlapja MANCI
Magyar és nemzetközi cikkek
Budapest
Az OSZK honlapja
Országos Széchényi Könyvtár

Referátum
megjelenítése
 Keresés
Keresés
Böngészés
Böngészés
Tezaurusz
Tezaurusz

Azonosító: 5865707/159KF07/3
REGNEALA, Mircea: Aufbruch nach Zensur und Prestigeverlust. Schwieriger Start rumänischer Bibliotheken in die Europäische Union = BuB. 59.Jg. 2007. 2.no. 118-120.p. Raktári szám: P 316 Ref.
A román könyvtárak az európai uniós csatlakozás után
TÁRGYSZAVAK: Cenzúra; Könyvtárügy

Referátum: A román kultúra a 19. században szakadt el véglegesen a bizánci és keleti befolyástól és fordult a nyugati kultúrkör felé. Az előkelő családok gyerekei európai országokban tanultak, s hazatérésük után egy modern társadalom megvalósításáért tevékenykedtek. Ez a folyamat 1848-ban kezdődött és száz éven át tartott. Csúcspontja a két világháború közötti időre esik. A kommunista hatalomátvétel után a román értelmiség nagy része börtönbe került vagy hallgatni kényszerült, ami az ország kultúráját száz évnyire visszavetette.
A 18. századig a főúri könyvtárak voltak a meghatározók. Ilyen volt Constantin Cantuzino herceg könyvtára Ploiestiben és az 1679-ben C. Brancoveanu herceg által alapított bukaresti könyvtár. Az utódok ennek állományát folyamatosan gyarapították, végül tízezer kötetével ez a könyvtár lett az alapja 1838-ban a nemzeti könyvtárnak. 1864-ben jelent meg a "Nyilvános Könyvtárak Szabályzata", az első fontos jogszabály, amely a nyilvános könyvtárakat: a községi, az iskolai, és a nemzeti könyvtárat egységes rendszerbe szervezte.
A legjelentősebb román könyvtár az 1867-ben alapított Román Akadémiai Könyvtár volt. Értékes kéziratokkal és történeti könyvgyűjteménnyel rendelkezett, 1955-ig a nemzeti könyvtár szerepét töltötte be. A kommunista rezsim azonban nem kívánt egy "polgári" könyvtárra építeni, ezért 1955-ben megalapította a Központi Állami Könyvtárat új, "politikailag tiszta" állománnyal. Gyűjteményét elkobzott magánkönyvtárakból alapozta meg.
A könyvtárosok képzése 1925-ben indult meg, a párisi Ecole de Chartres mintájára, Levéltári és Paleográfiai Főiskola névvel. 1932-ben a könyvtárosképzést egyetemi szintre emelték, a bukaresti és a kolozsvári egyetem filológiai fakultásának keretében.
A kommunista hatalomátvétel után számos könyvtárat bezártak, a könyvtárügy állami ellenőrzés alá került. A minisztertanács 1951-es rendelkezése előírta egy teljes körű könyvtárhálózat kiépítését. Ez az intézkedés alapjaiban változtatta meg a könyvtárügyet - pozitív és negatív irányban egyaránt. A régi könyvtárosok nagy részét elbocsátották, az állományt megrostálták, a nemesi rendről, a fasizmusról szóló vagy Erdélynek és Bukovinának a román királysághoz való tartozását vitató könyveket kivonták. A tiltott könyvek listája mindig hosszabb lett, ez drámai következményekkel járt: egész generációkat zárt el a román kultúra megismerésétől. Ugyanakkor közkönyvtárak hosszú sorát szervezték, a rendelet szerint évente háromszázat. Minden település könyvtárt kapott. Ezeket a könyvtárakat azonban felülről szervezték ,és nem feleltek meg a lakosság tényleges igényeinek, ezért nagy részük máig inkább csak dekoratív, és nem funkcionális szerepet tölt be.
Az 1951-es rendelet súlyos következménye volt a bukaresti és a kolozsvári egyetemi szintű könyvtárosképzés megszüntetése. A továbbiakban a gimnáziumi vagy bármilyen egyetemi végzettség elegendő volt a könyvtárossághoz. A szakmát a könyvtárak dolgozói a mindennapos gyakorlat során próbálták elsajátítani. Románia volt az egyetlen európai ország, amelyben nem működött felsőfokú könyvtárosképzés.
A kommunizmus összeomlása után a kulturális minisztérium két célt kívánt elérni: egyrészt a román kulturális örökség megtartását, másrészt a művelődési intézmények, köztük a könyvtárak színvonalának emelését. A könyvtárak tekintetében jelenleg a könyvtárügy újraszervezése, megfelelő törvényi szabályozása áll az előtérben.

Katsányi Sándor

A visszatéréshez nyomja meg a böngésző Vissza gombját!
Álmos vagyok!